Csak nézett rám azokkal a lehetetlenül sötét szemeivel és olyan érzésem támadt, mintha egészen a tudatalattimig ellátna velük.

Mindent tudott, amit én tudtam. Mindent hallott, amit én hallottam és mindent érzett, amit én éreztem.

Földbegyökerezett tőle a lábam. Képtelen voltam megmozdulni. Még a karjaim is szinte az oldalamhoz ragadtak. Csak álltam ott lélegzetvisszafojtva és meredten bámultam a tükörbe.

Olyan érzésem volt, mintha nem is tükörbe néznék, hanem egy ősrégi fényképet tanulmányoznék olyasvalakiről, akit nem ismerhettem.

Csak egy pillanatig tartott. De az a pillanat rémisztő volt, megdöbbentő és hosszú perceknek, mi több, óráknak hatott.

Jéghideg vizet fröcsköltem az arcomba és összeszorítottam a szemeimet.

Össze kell szednem magam.